-Elsőkönyves íróként megosztanál valami titkot magadról, vagy a könyv keletkezéséről?
A legérdekesebb talán maga az első könyvem keletkezése, mert egyáltalán nem kiadásra szántam. Édesanyám mondta még tavaly, hogy legjobban annak örülne karácsonyi ajándékként, ha írnék neki valamit, ebből lett a Kirakós. Aztán mikor elolvasta, bíztatott, hogy ki kellene adni, amire persze nem sok esélyt láttam, de végül csak elküldtem néhány kiadónak, és legnagyobb szerencsémre a Marysol könyvkiadó felkarolta a kéziratot.
-Egy egészen új műfajt elevenítettél meg nekünk. Hogyan született az ötlet, hogy az olvasó is bevedd a nyomozásba?
Már rögtön az elején eldöntöttem, hogy egy olyan krimit fogok írni, amiben az olvasó is feladatot kap. Nagyon szeretünk a családdal szabadulószobába járni, ezt az élményt akartam a könyvben visszaadni. Amihez viszont ragaszkodtam, hogy a Kirakós egy irodalmi igényességgel megírt regény legyen, és ne az érződjön rajta, hogy a feladványok „csak úgy” bele lettek szuszakolva, mert kellett valami extra. A legtöbb szabadulószobában ugyanis ez a helyzet, egy kicsit meg kell erőszakolni a történetet, hiszen a hangsúly a rejtvényeken van, és a játék eleji kerettörténetet leszámítva nem nagyon kapunk többet a sztoriból. Ez persze teljesen rendben van, ez egy ilyen műfaj. De egy könyvben lehetőség van a cselekmény fokozatos kifejtésére, és én mindenképpen egy teljes értékű könyvet akartam kidolgozott karakterekkel és mindennel, ami ezt a skandináv lélektani pszicho-krimi műfajt jellemzi. Tehát úgy kellett a feladványokat beágyazni a cselekménybe, hogy annak ott értelme legyen. Természetesen azzal is számoltam, hogy nem fogja tudni minden olvasó megoldani az összes talányt, és ez a másik, ami a szabadulószobákban nagyon meg tudja törni az élményt. Ott, ha segítséget kell kérni, akkor a bevett szokás, hogy egy játékmesternek szólunk egy walkie-talkie-n, pedig ez bizony nagyon kizökkent a játékból, holott az esetek túlnyomó részében egy tapasztalt csapatnak is van szüksége egy-két segítségre. Ezt a Kirakós-ban úgy oldottam meg, hogy a segítségek is a regény szövegébe vannak beágyazva. Tehát ha valaki nem tudja megoldani az egyik feladatot (vagy bármi miatt nincs kedve több időt eltölteni vele), akkor egyszerűen tovább olvas, és szép fokozatosan újabb információk birtokába kerül, míg végül a megoldást is megtudhatja.
– Mi a legközelebb megjelenő könyved témája? Egy kis ízelítő a terveidből?
A könyv, amin most dolgozok szintén egy interaktív krimi, és a cselekményt illetően 
lazán kapcsolódik a nemrég megjelent első kötethez. A Kirakós-ban három helyszínt és három nyomozói gárdát ismerhettünk meg (Dániában, Finnországban és Lettországban), a következő könyv szinte teljes egészében Finnországban fog játszódni, és némileg azt a vonalat viszi tovább. A történet onnan indul, hogy Ismo Hakala, egykori rendőrjárőr aki történetesen az előző kötet egyik főszereplőjének az apja, már évek óta egy finnországi idősotthonban lakik, egyetlen szórakozását a mozgókönyvtár krimi-felhozatala teszi ki. Egy napon kezébe kerül egy igaz történeten alapuló könyv, és hamarosan furcsa gyanúja támad. Kérdés, vajon mit tehet egy öreg rendőr, ha akaratán kívül belekeveredik a múlt felkavaró eseményeibe? Ráadásul mindeközben még a fiával is lezáratlan ügyei vannak… Mi pedig olvasóként szintén belekeveredünk ezekbe a régi ügyekbe, és az interaktív krimi műfajából adódóan ismét aktív szerepünk lesz a nyomozásban. Sőt, ezúttal azt mondanám, egy hangyányival még meghatározóbb lesz az olvasók szerepe a történet alakulásában.
– A karakterválasztás mindig megosztó történet. Valós személyek elevenednek meg a könyveid lapjain, vagy kitalált emberek?
Alapvetően kitalált karakterekkel dolgozok, de természetesen ez gyakran keveredik valamilyen szinten valós személyek egyes vonásaival is. Igazából van viszont egy mellékszereplő a könyvemben, aki teljes egészében valós személy. Erről eddig nem beszéltem, kicsit tisztelgés az illető előtt. Egy Sándor nevű hajléktalanról van szó, aki a környékünkön él, illetve sajnos csak élt, mert még a könyv megjelenése előtt váratlanul meghalt egy balesetben. Nincs nagy szerepe a történetben, egyetlen jelenetben bukkan fel, mikor véletlenül találkozik a főszereplővel; az ott leírt gondolatok mind olyasmi, amit ő mondott, és teljes egészében őt láttam magam előtt, mikor írtam róla, még a nevét is megtartottam. Borzasztóan sajnálom, hogy nem olvashatta el a könyvet, mert kíváncsi lettem volna a véleményére, sokat olvasott, és bölcs ember volt.
Elérhetőségeim:
Facebook:
https://www.facebook.com/kavarsson
Könyveim megvásárolhatóak a könyvesboltokban, valamint a kiadó honlapján www.marysolbooks.com/uzlet
A könyvet a PÁNIQ-SZOBA helyszínein is megvásárolhatjátok!