– Mi befolyásolja a témaválasztásod? Hogyan szoktad eldönteni milyen típusú könyv jön ki a kezeid alól, és miről fog szólni?
Az utóbbi időben többnyire a költészettel foglalkoztam, mivel az első könyvem egy verseskötet. A Bőréhség szerkesztésénél mind a témaválasztás mind pedig a történetmesélés fontos elem volt, ugyanis azzal kísérleteztem, hogyan lehet több év látszólag széttartó verseit tematizálni, és úgy kiegészíteni, hogy 
egy kerek egész történetet meséljenek el. A szerelem, a szakítás, és a szakítás utáni regenerálódás folyamatát választottam témául, ez ugyanis elég nagy teret engedett arra, hogy a hétköznapokról szóló verseim is belekerülhessenek a kötetbe.
Egyébként, amikor hosszabb terjedelmű, prózai műveket írok akkor mindig egy alapgondolat köré kezdem szervezni a cselekményt. Néha még a gondolat sem teljesen kiforrott, mert mondjuk csak egy benyomás vagy egy izgalmas álomfoszlány van meg csupán, vagy egyetlen karakter, aki már évek óta a fejemben él, úgyhogy ez mindig nehezebb dolog, de nem kivitelezhetetlen.
– Mi az a műfaj, amiben még szívesen kipróbálnád magad, de eddig nem volt bátorságod, alkalmad?
Szeretném az első regényemet jelentősen átdolgozni, ami egyébként egy fantasy. A fantasy műfajáról alkotott olvasói kép, és a regényben megjelenő megvalósítása erősen eltér egymástól, és nem feltétlenül azért, mert fogtam a műfajt és megreformáltam 15 éves koromban, egyszerűen csak nem voltak megfelelő ismereteim ahhoz, hogy jó fantasyt írjak.
– Megosztanál valami érdekességet magadról, a könyveidről az olvasóknak?
Filmszakon végzett szabad bölcsész vagyok, és az irodalom mellett a film is nagy szenvedélyem. Van egy blogom, az Egy elképzelt könyv, amit 2015 óta írok, ott könyvajánlók mellett rengeteg cikk található a kortárs irodalom helyzetéről, és persze interjúk feltörekvő magyar szerzőkkel.
Idén lettem elsőkönyves, a Bőréhség magánkiadásban jelent meg, ami azért jelentős a számomra, mert így a teljes kiadási folyamatot megismerhettem és irányíthattam, ami nagyon izgalmas kihívás volt, és most is az, hiszen a kötetnek el kell jutni az olvasóhoz, ami hatalmas feladat.
– Mit gondolsz a magyar könyvhelyzetről?
Nem lenne elég ez az interjú, hogy ezt kifejtsem, de rengeteg kapcsolódó cikket írtam a blogomon. A magyar könyvpiacra több irányból rájár a rúd, mind gazdasági, mind politikai irányból meg lehetne vizsgálni a kérdést, de úgy általánosan ráférne az egész piacra egy nagy frissítés, ami például új marketingstratégiákat kezdeményez, és a 
fiatalabb generációkat is megszólítja. Fontos lenne, hogy a könyvpiac tanuljon a sikeresebb marketingterületektől, mert ez a kulcs az új olvasókhoz. És ez a szerzőkre is vonatkozik, természetesen, ugyanis ma már nem lehet elefántcsonttoronyból figyelni az eseményeket, a név ugyanis egy brand, amit, ha nem építenek, nem ér semmit.
– Ossz meg velünk kérlek egy kis előzetest a terveidből. Újabb könyv, vers vagy próza?
Több ötletem is van, mind verseskötetre és prózára is, de még nem tudom, melyiket kezdem el fejleszteni. Az egy nagy terv, hogy az első regényemet átdolgozom, de nem tudom, hogy mikor fog megvalósulni.
– Hogyan hatott írói karrieredre a pandémiás időszak?
Igazából pont a pandémia alatt véglegesítettem a Bőréhség kéziratát, a járvány is nagy szerepet játszott abban, hogy ezt a címet kapta. Tavaly tavasszal ugyanis több cikket is olvastam a bőréhség nevű jelenségről, amit akkor érzünk, ha hosszú ideig nem érintünk meg senkit, és ez nagyon érdekes volt. Több tanulmányt is elolvastam az érintés élettani és pszichés hatásairól, és ez lett végül a kötet vezető eleme is.
Könyveim elérhetősége:
É.Tóth Judit Bőréhség (elkepzeltkonyv.com)