– Mit gondolsz a magyar könyvhelyzetről?
Úgy gondolom, -személyesen ismerve számos kortárs magyar írót, költőt, hogy nincs túl könnyű dolgunk a mai könyvpiacon. Az emberek jobban keresik a már ismert, akár külföldi, akár hazai írók munkáit, bestsellereket. Szívesen vásárolják meg színészek, egyéb hírességek könyveit. A kevésbé ismert szerzőknek pedig nagyon nehéz utat törniük maguknak.
– Egy másik örök megosztó kérdés. A saját neveden vagy álnéven írsz? Miért?
Nagyon szeretem a nevemet, így mindig azt használom. Örülök, hogy a szüleim ezt választották, adományozták nekem, mert teljesen illik a személyiségemhez. Mind a vezetéknevem, mint a keresztnevem az újjászületést, soha fel nem adást, erőt szimbolizálja, ami nagyon jellemző az eddigi életutamra.
– Hogyan szoktad eldönteni milyen típusú könyv jön ki a kezeid alól, és miről fog szólni?
Úgy gondolom, hogy nagyon széles azoknak a dolgoknak a palettája, amik megihletik az alkotókat, de csak a legmélyebben érintő élményekből lesznek igazán jó, maradandó munkák. Számomra, sokszor nehéz a választás, de mindig jön egy külső vagy belső sugallat, ami megmutatja, hogy miről érdemes írnom. Idén tavasszal jelent meg Az emlékeim kertjében című verseskötetem, ami az elmúlt közel tíz évem munkáit tartalmazza. A könyv apropóját egy tavaly nyári séta adta. A házunk mögötti réten jártam egy gyönyörű napfényes délutánon. Vadvirágokat szedtem és egy szép kis csokor lett belőlük, amit otthon vázába tettem. Nemcsak egy virágcsokrot, hanem egy verset is vittem haza magammal, ami az Emlékeim kertjében címet kapta. Akkor jött az ötlet, hogy a virágcsokromról készült fotó lesz az új könyvem borítója és az akkor született versem a címadója.
– Mi az a műfaj amiben még szívesen kipróbálnád magad, de eddig nem volt bátorságod, alkalmad?
Kezdetben verseket, meséket írtam. Pár éve elkezdtem novellákat is írni, témáikat többnyire a gyermekkorom emlékei adják. Egy ideje gondolkozom ezeknek a munkáimnak is az összerendezésén. Illetve még főiskolás éveim alatt írtam egy kisregényt, Radicsok címmel. Régi történet, az első hivatalosan bejegyzett Radics nevű emberről szól, részben valós, de főleg általam kitalált történetbe szőve, egy be nem teljesült szerelmi szállal. Előbb-utóbb ezen a könyvön is szeretnék csiszolni, alakítani, hogy egyszer megjelenhessen és az olvasók örömüket lelhessék benne.
– Megosztanál valami érdekességet magadról, a könyveidről az olvasóknak?
Szorosan kötődőm lakóhelyemhez, Tóalmáshoz, igazi lokálpatrióta vagyok, így gyakran megjelenik verseimben és meséimben is helyszínként ez a község.
– Hogyan látod önmagad és a könyveidet öt és tíz év múlva?
Bízom benne, hogy néhány éven belül mosolyogva foghatom majd kezemben a fent említett tervben lévő új könyveimet, örömet okozva gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt minél szélesebb körökben.
– Üzensz valamit az olvasóidnak?
Egyik versemből idézve. „ Mikor verset írok, kinyílik egy virág/hirtelen kitárul előttem a világ.”
Kívánom, hogy munkáim olvasása legalább annyi örömet okozzon nekik, mint nekem az írás.
Könyveim elérhetősége: Az irodalom és én- Radics Renáta szerzői csoportja https://www.facebook.com/groups/667820100017159