„Olvasni jó!” – Miért fontos már gyerekkorban megszerettetni a könyveket?
Van egy mondás, amit gyakran hallani olvasás kapcsán: „Aki olvas, kétszer él.” De vajon miért olyan fontos, hogy a gyerekek már óvodás vagy kisiskolás korban kapcsolatba kerüljenek a könyvekkel? Mit ad az olvasás egy fejlődő léleknek – azon kívül, hogy elrepíti egy másik világba?
A válasz röviden: szinte mindent.
A könyv, mint első barát
Az első közös mesélés élménye meghatározó. Nemcsak a szókincset bővíti, hanem a figyelmet, az empátiát és a képzelőerőt is fejleszti. A gyerekek nemcsak hallgatják a történetet, hanem átérzik azt. Tanulnak szeretetről, veszteségről, bátorságról – mindezt úgy, hogy közben biztonságban vannak a karunkban vagy egy óvónéni ölében.
Óvodában: játék és varázslat
Ebben az életkorban a mese még játék. A könyvek színesek, bájosak, gyakran rímesek, ismétlődők – pont, ahogy a gyerekek szeretik. Az óvodai meseidők, mesekuckók, könyvnézegetős sarkok olyan kapukat nyitnak meg, amelyek később tanulási készséggé alakulnak. Minél több könyv veszi körül őket, annál természetesebbé válik számukra az olvasás jelenléte az életükben.
Iskolában: szavakból lesz a világ
Ahogy megkezdődik az olvasni tanulás, úgy válik a könyv egyre inkább eszközzé. De ez még mindig lehet öröm – ha nem csak kötelező olvasmányként találkoznak vele. Egy jó tanító aranyat ér, aki nemcsak olvasni tanít, hanem megszerettetni is tudja a könyveket. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy választási lehetőséget kapjanak, hogy a saját érdeklődésük szerint találjanak könyvet. Ez erősíti az önállóságukat, a kreativitásukat – és hosszú távon az egész tanulási motivációjukat is.
Az olvasás mint kapcsolódás
A közös könyvélmény erősíti a kötődést is. Egy esti mese, egy vicces történet vagy egy izgalmas kalandregény közös olvasása beszélgetéseket indít el, kérdések
et vet fel, és olyan témákat hoz elő, amikről egyébként talán nehezebb lenne beszélgetni. A könyv lehet híd gyermek és szülő, pedagógus és diák között.
Miért számít ez a jövőben?
Az olvasás nemcsak az irodalom szeretete miatt fontos. Fejleszti a szövegértést, a gondolkodást, a kifejezőkészséget – vagyis azokat az alapképességeket, amelyekre minden iskolai tantárgy épül. És még valami: az olvasás olyan belső világot formál, ami megerősít a zajos külső világ ellen. Aki olvas, annak van hova elvonulnia. És ez egy életre szóló ajándék.
Mit tehetünk szülőként, pedagógusként?
-
Legyen otthon könyv – szem előtt, elérhetően, szerethetően.
-
Olvassunk közösen, akkor is, ha már tud egyedül olvasni.
-
Engedjük, hogy maga válasszon könyvet, még ha az elsőre „nem komoly” is.
-
Vigyük könyvtárba, könyvesboltba – hadd tapasztalja meg a könyvek világának izgalmát!
-
És ami talán a legfontosabb: adjunk példát. Egy gyerek, aki látja, hogy a felnőttek is olvasnak, maga is könnyebben nyúl könyvhöz.
Az olvasás nem csak egy készség. Egy világ.
És minél korábban megmutatjuk ezt a világot, annál biztosabb, hogy a gyerekeink felnőttként is visszatalálnak hozzá – amikor szükségük lesz egy helyre, ahol minden történet róluk is szól.