– Mi volt az első élményed, amikor megdicsérték a művedet? Iskola, barátok, szülők…
Ha jól emlékszem, az első dicséret, amit kaptam, a harmadikos osztályfőnökömtől jött, aki az irodalom és magyar tanárom is volt. Neki mutattam meg az első történetemet, ami nagyjából arról szólt, hogy mit kell tennie ahhoz négy testvérnek, hogy a szüleik elengedjék őket álmaik nyaralására. A dícséretet pedig azért kaptam, mert addig nagyon rossz volt a helyesírásom, ráadásul csúnyán is írtam, de a rendszeres gyakorlásnak hála mindkettő sokat javult. Azt nem hiszem, hogy a történet nagyon értékelhető lett volna… 😅
– Mi befolyásolja a témaválasztásod? Hogyan szoktad eldönteni milyen típusú könyv jön ki a kezeid alól, és miről fog szólni?
Sokan már az témaválasztásnak tekintik, hogy LMBTQ+ történeteket írok, és az is félrevezető, hogy ezt külön zsánerként kezelik. Vannak teljesen modern történeteim, történelmi regényem, és fantasyval is próbálkozok. A témaválasztásom tehát nem az LMBTQ+, ez csak a karaktereim egy tulajdonságát adja, ami éppen olyan, mint a szemszín, testalkat, hogy jobb vagy balkezes-e (talán ehhez hasonlítható a legjobban), csak az, hogy valaki például meleg a többi tulajdonsággal ellentétben megosztja az embereket. A témaválasztásom eléggé képlékeny, egyetlen pillanat alatt megihlethet egy érzés, egy benyomás, és ha megcsap, akkor megírom. A lényeg igazából annyi, hogy tudjam, honnan hova és milyen történéseken át akarok megérkezni. Ha ez megvan, akkor minden könnyen megy, és az apróságok kitöltik a nagyobb részletek közti lyukakat, amikor odaérek.
– A karakterválasztás mindig megosztó történet. Valós személyek elevenednek meg a könyveid lapjain, vagy kitalált emberek?
A karaktereim egytől-egyig kitalált személyek. Természetesen rendelkeznek valós, valamikor élt, vagy jelenleg élő emberek vonásaival, tulajdonságaival. Amikor a Gyufalángot írtam, nagyon sok emlékiratot, második világháborús katonanaplót olvastam, ezek mind-mind hozzáadtak Tamás és Sándor személyiségéhez. Az események egy része, amik formálják a jellemüket, megtörténtek a nagyszüleimmel, a nagyapám életéből merítettem sokat. De például az Edinburgh kék fényei című regényemben a skóciai/londoni élményeimből építkeztem. A könyv egyik mellékszereplőjét, az extrém megjelenésű tetováló művészt például teljes mértékben egy létező személy ihlette, a megjelenését legalábbis, mert a jellemét már én töltöttem fel, hogy egy olyan szereplőt tudjak alkotni, akire a történetben szükség van.
– Mi az a műfaj amiben még szívesen kipróbálnád magad, de eddig nem volt bátorságod, alkalmad?
Sci-fit még nem írtam úgy igazán. A blogomon van kint egy kezdemény, az Időutazó címmel. De ez csak hat fejezet, és nagyon érződik rajta szerintem, hogy blogra szánt történet. Gondolkozom viszont azon, hogy szeretném kibővíteni, és egy rendes regénnyé for
málni. Ami nem lesz egyszerű, mert vannak részei, amik rengeteg utánajárást igényelnének, és még nem volt időm igazán mélyen belevetni magam ebbe. Magát az időutazás részét én is kicsit misztikusan és elnagyolva kezelem, vagyis valaki egyszer kitalálta, és azóta működik, az a pár ember, akinek értenie kell, hogy működtetni tudják, ért hozzá, a többiek csak használják. De ezen kívül van még benne ezer más apróság (pl. történelmi korok), amiket nem nagyolhatok el ennyire.
– Mit gondolsz a magyar könyvhelyzetről?
Egyfelől azt jónak gondolom, hogy sok olyan külföldi író könyve is megjelenik, akik mindenféle megosztó és „hagyományostól eltérő” témában írnak, olyan írók könyvei, akiktől én már évek óta olvasok például angolul. Azt viszont kevésbé tartom jónak, hogy a magyar írók sokszor hátrányból indulnak hozzájuk képest. Persze, értem, hogy mivel a kiadók sikerkönyveket vesznek meg, és a korábbi sikerekre alapozva jóval nagyobb darabszámban rendelik ezeket a könyveket a nyomdától, mint egy egyszeri magyar író vagy a kiadója rendelni tud, ezért ezeket a külföldi sikerkönyveket olcsóbban is tudják adni, mint a magyar írók a regényeiket. Ez pedig szerintem egyáltalán nem jó tendencia.
Abba nem szeretnék mélyebben belemenni, hogy mennyire aggasztónak tartom a közelmúlt eseményeit, illetve azokat a rendelkezéseket, amik korlátozni akarják bizonyos könyvek terjesztését, és megszabni a módot, ahogyan ezeket a könyveket árulni lehet. Sajnos az én könyveim is beleesnek ebbe, de ennek ellenére nem tervezem, hogy valaha is elhagynám a könyveimből az LMBTQ+-t, annyi történet vár még elmesélésre, és annyi főszereplő szeretne még bemutatkozni.
– Hogyan látod önmagad s a könyveidet öt és tíz év múlva.
Remélem továbbra is tele leszek ötletekkel és tervekkel, remélem, hogy a blogom és az írói oldalam is ugyanúgy üzemelni fognak, mint most. Rengeteg ötletem van könyvek és egyéb történetek terén is, így attól nem tartok, hogy a közeljövőben kifogynék az írni valókból. Egy dologtól tartok csak, mégpedig attól, hogy időm nem lesz több, mint amennyi most van. Így is nehéz úgy beosztani, hogy jusson mindenre elég, családra, barátokra, sportra az írás mellett. Pedig könnyű lenne mindent ennek alárendelni, csak sajnos egészséges az éppen nem lenne. Meg kell találni ebben is az egyensúlyt.
– Üzensz valamit az olvasóidnak?
Köszönöm, hogy olvassák és szeretik a könyveimet, nagyon köszönöm nekik a visszajelzéseket, amiket különböző platformokon hagynak. Illetve köszönöm nekik a rengeteg bátorítást is, amit kapok. Ők sokszor nem is tudnak róla, mennyit jelent egy-egy vélemény, amit kapok tőlük, ők nem látják, de szeretném, ha tudnák, mennyi új erőt tud adni, amikor épp akármi miatt a feladáson gondolkozom. Nem egyszer öntött bár már belém új erőt egy-egy biztató szó tőlük. Szóval köszönök minden szeretet, amit eddig csak kaptam.
Könyveim elérhetősége: Smaragd kiadó