– Mióta részese az írás az életednek? Kiskorodban is forgattad a tollat? Volt ami példaként előtted lebegett, hogy igen, most ilyet szeretnék én is?
Tizennégy éves korom óta írok. Nagy Gyűrűk ura rajongó voltam. Az egyik osztálytársammal és egyben barátnőmmel elhatároztuk, hogy írunk hozzá folytatást. Persze ez mostani fejjel megmosolyogtat, de akkor véresen komolyan gondoltuk, hogy nem érhet véget a történet. Az osztálytársam nem volt ebben aktív, így egyedül írtam meg a folytatást.
– Hogyan szoktad eldönteni, milyen típusú könyv jön ki a kezeid alól, és miről fog szólni? Mindig egy témában írsz?
A műfaj általában adott. Fantasyban írok. Az utóbbi egy évben elkezdtem interaktív történeteket gyártani. A hatalom köve is így született meg, ma pedig már ott virít az emberek polcain, ami eléggé hihetetlen, de így van. Egy álom vált valóra. Úgyhogy ebből kifolyólag sokszor az olvasók döntik el, miről írjak. A csoportomban szoktam szavazásra bocsátani a műfajt – szerencsére eddig mindig a fantasy nyert –, hogy miként nézzenek ki a szereplők, mi legyen a nevük, majd az első fejezet után megszavaztatom a folytatást. Minden szerdán közzéteszek egy-egy fejezetet, csütörtöktől hétfőig lehet szavazni a különböző folytatási lehetőségekre, és a nyertes lehetőség szerint alakítom a történetet. Úgyhogy bevonom ebbe az olvasóimat. Úgy vettem észre, szeretik.
– Egy olvasókat érdeklő, ám sokszor megosztó kérdés. A saját neveden vagy álnéven írsz? Miért?
Álnéven. Mert munkámból kifolyólag sok tudományos publikáció jelenik meg a nevem alatt. Nem akartam, ha valaki rám keres, ne értse a helyzetet. Furán venné ki magát, ha ott virítanának egy helyen a nyelvészeti témájú cikkeim és a fantasy könyvek. Ezért ragaszkodtam az álnévhez. De már megszoktam Aurorát. A személyiségem részévé vált, és sokszor jólesik felvenni, vagy éppenséggel levenni ezt a maszkot, ha éppen úgy tartja kedvem.
– Mit gondolsz a magyar könyvhelyzetről?
Mint sok minden másban, itt is érződik, hogy ott vagyunk valahol kelet és nyugat között. Úgy hiszem, megérintett bennünket a nyugati minta, de még sokszor nem adottak a lehetőségek ahhoz, hogy át is vegyük. Gondolok itt arra például, hogy míg nyugaton az író ír, az ügynöke intéz minden mást helyette, itthon az önmenedzselés a megszokott. Persze kicsi a piac, kevés az olvasó – bár szerintem az utóbbi években az olvasás divattá vált, hála a jó égnek –, és túl sok a könyv, nehéz érvényesülni. Nem azt állítom, hogy a nyugati minta a mérvadó. Szerintem az író feladata az, hogy írjon és semmi más. Úgy, mint normál esetben a mérnök sem fog beállni a brigádba házat építeni, vagy a cukrász sem áll ki az utcára táblával kezében, hogy a sarkon milyen finom sütemény kapható. Az író viszont amellett, hogy ír, még egy csomó más dolgot is csinál; meg kell tanulnia eladni a könyveit, mert a kutya sem fogja megvenni őket, ha nem „nyomja magát”. Márpedig szerintem az írók alapvetően nem feltétlenül extrovertáltak – tisztelet a kivételnek –, vagy legalábbis nincs meg mindig a képességük, pénzük, lehetőségük ahhoz, hogy reklámozzák magukat. És még arról nem is beszéltem, milyen nehéz eladni egy-egy könyvet (ld. kicsi a piac, túl sok a könyv). Erről még sokáig tudnék mesélni. De annyi biztos; nem könnyű az írók helyzete. Nehéz íróvá válni, de még nehezebb fennmaradni.
– Mi a legközelebb megjelenő könyved témája? Kaphatunk egy kis ízelítőt a terveidből?
Még adós vagyok az olvasóknak a Bolygókeringő 3. és egyben befejező kötetével, Lloyd előzménysztorijával (szintén Bolygókeringő téma), illetve elkészült a második interaktív történetem, aminek még nincs címe – azt is majd az olvasók szavazzák meg. Emellett a hetekben belekezdek a harmadik interektív sztoriba, amiről annyit árulok el, hogy fantasy, Japánban kezdődik, és magyar vonatkozása is lesz. Szóval nem fogok unatkozni, reméljük az olvasók sem. A történetek mindig ott motoszkálnak a fejemben, még lelkesedésből is szokott lenni bőven, hogy leírjam őket. A megjelenésük már más kérdés, az lassabban megy. Szerencsére kialakítottam már egy olvasói bázist az interaktív történeteimhez, így mindig van néhány olvasó, aki hétről hétre követi őket. Remélem, számuk egyre csak gyarapszik.
Elérhetőségeim: Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063450802289